félúton

Ül a harmadik kemón. Maga se tudja hogyan került oda, olyan szürreális az egész. A messzinek s idegennek hitt kezelések sorozata mára már természetessé vált. Már amennyire egy ilyen természetellenes helyzet lehet természetes. A gyógyulás magától értetődő, de annak módja már más.

Minden harmadik hétfőt egy szorongással teli vasárnap este előz meg. Csak menjen most is minden rendben, a vérkép jó, energikus, teste erős, életszeretete továbbra is átlagon felüli. De most történt még valami. Csoda talán. A hétvégére a remény is visszatért, újra megfogták egymás kezét a hollanddal. Már nem tervez, s azt sem bánja, ha ez csak egy szeretetbuborékban töltött pár csodás nap lesz, mely simogatja lelkét, szívét melengeti, s olykor sajgó testének gyönyört ajándékoz.

Így előnnyel indul a harmadik hétfő. Már félúton, ami a kemót illeti, hiszen a terápiás terv 6 kezelés. Az idő gyorsan telik, amióta ez elindult, az élete ezen 3 hetes periódusok köré fonódik. A nő reményteljesen, már felkészülve érkezik a hetedik emeletre, tinikori barátnője oldalán. Mindig csinos, még véletlenül se hagyja el magát, betegnek látszani meg végképp nem óhajt. De ezen a hétfőn még fényesebben csillog a szeme. Már a felénél jár, s most az estét se tölti majd egyedül, mert a férfi jön érte, gondosan jelen van, szeretgeti, vacsorát készít neki. S a nőt ez gyógyítja, most döbben csak rá igazán, mennyire szüksége van erre, őrá. Éhes testét s lelkét megtölti a férfi, amibe teljesen bele tud puhulni, pihenni.

Büszke, tartása van s nagyon óvatos, miközben azon elmélkedik, hogy vajon meddig cipeli még a régi mintákat? Az “egyedül is megoldom” pajzsot? Választ nem tud, de azt érzi a nő, mélyen a zsigereiben, hogy a szeretet a leghatalmasabb gyógyító erő most számára, a férfi karjaiba belefeledkezni a pillanatba s csak a jelenben létezni.