negyedik

Bárcsak csupán a negyedik adventi gyertyára gondolna. Arra, hogy a karácsony már oly közel jár, s most, még előtte meggyújtja az aranyvasárnapit. A szeretetet szimbolizáló fényt.

De ez az ünnep más. A nő a negyedik kemót kapja, épp karácsony előtt. A megelőző vasárnapok nehezek. Beletömörül a másnapi történések izgalma, szorongása, a gyógyulás reménye, a teste ereje, az érzelmek sokasága. Minden.

Egy cseppet könnyebb csupán az a tény, hogy már ismeri a forgatókönyvet, így nagyjából tudja mire számíthat, ott, újra a hetedik emeleten. A sóoldatba kevert hányáscsillapító után a Biológiai terápia csepeg, aztán jöhet a relax, mert a soron következő szer valami jóféle bódulatba kapcsolja. És csak ezután érkezik a kemoterápiás koktél. A tiszafa gyógyító mérge, melynek minden egyes cseppje eggyel kevesebb rákos sejtet is jelent a szervezetében.

Tudja, hogy jó úton van, a kezelés a terv szerint halad, mégis a gyomra egész nap görcsben van, ha a következő hétfőre gondol. A negyedikre. Ezt a kórházba járkálást, a vénába mélyre hatoló tű érzését, a szorongó, nyugtalan vasárnapokat sose lehet megszokni. Ha minden jól megy, ezen kívül már csak 2 ilyen nap lesz.

Most pedig elmerül a negyedik vasárnap adventi fényében, és megpróbálja a nehézét enyhíteni az őt körülvevő puha és meleg szeretettel, amivel sokan hozzájárulnak a gyógyulása útjához. Végtelen hála járja át nyugtalan porcikáit, minden csodalélekre gondolva, aki a maga módján vele van s fogja a kezét.