Az út számít

Tisztában van vele, hogy dönthet másképp minden pillanatban. Lehet jól, lehet józanul, kiszállva a nehézből, az életet választva, mint mindig. De még csak most tanulja, hogy mi a különbség az önsajnálat és az önegyüttérzés között. Miként legyen empatikus saját magával, amit oly nagyszerűen és könnyen áramoltat mások felé.

Nem tanította meg senki erre, sokáig nem tudja hogyan kell jól szeretni, elismerni magát. Mert az, hogy emberfeletti dolgokat hajt végre, ez valahogy teljesen természetes, hiszen egész életében ezt csinálta, magas elvárásoknak felelt meg. És aztán valahogy a rák hoz egy tisztánlátást, és a reflektort rászegezi a tettesre, ami nem más, mint ő. Ő az, aki valójában ezeket, az olykor megugorhatatlan, emberfeletti elvárásokba beleszuszakolja magát. Mert, ha mindent jól csinál, sőt tökéletesen, majd talán akkor, de csakis akkor, méltó lesz a szeretetre.

Amikor nem az élet görget elé akadályt, a tudatalatti minták kitaposott útját járva, játszi könnyedséggel kreál magának valami kihívást, valami próbára tevőt, amiben megméretteti magát újra s újra. Ahol bizonyíthat.

Talán a kíváncsiság, kalandvágy mellett erről szólt az össze külföldi éve is, ahogy extrém komfortzónán kívüli helyzetekben kellett helyt állni.

A mellrák első köre után, a daganat eltávolító műtét után, semmi másra nem tud gondolni, mint kiút. Menni, újra. Eltávolodni ettől a szörnyű fejezettől, mindentől távol, ahol ráláthat messziről a történtekre, ahol egy kicsit senki lehet, míg felfedezi, kivé vált a veszteségek örvényében.

Hollandiában élni, az újrakezdés reményét hordozta magában számára. Már nem először vágyott oda, mikor minden összeomlott körülötte saját szülőföldjén. Valami volt ott neki, azon az Északi-tengerrel ölelt, talán már túl sterilen sík, tavasszal a millió tulipánok földjén, ahol egy korábbi nagy törés után otthonra lelt 20 évesen. Ha jobban belegondol, valószínűleg ezért hívta újra a második otthonnak nevezett ország. Mert ott már egyszer feltámadt hamvaiból, érezte magát szabadnak és mindenre képesnek. Boldogulni idegen nyelven, egy másik kultúrában, ez volt aztán a komfortzóna elhagyás. Főleg 13 évvel később, 2 kisgyerekkel, friss mellráktúlélőként.