Amire senki nem készít fel

Mikor dereng a sok infó, hallomásból, filmekből, sejtem, mégis fogalmam sincs mi vár rám. Ilyen érzésekkel indultam el a kemoterápiás kezelések útján. A gyógyulásba vetett hitem töretlennek érzem, egyedül a hogyan (volt) a kérdés. Vajon milyen változással jár majd ez a folyamat?

Biztonságot ad felkészülni, az elme túlgondolásait csitítani válaszokkal. De van, amire nem lehet felkészülni.

A fizikai, külső, vagyis látható változások az elsőre legsokkolóbbak. Az, amikor nézem magam a tükörbe és egy idején arc tekint vissza. A hajam elvesztéséről már írtam korábban, egyszerűen elképzelhetetlen volt eleinte. Idő kellett megszokni, hogy most ez a normális. Körülményes elindulni itthonról, főleg így télen, hiszen az esztétikum mellett a hidegre is kell figyelni. Indulás előtt átgondolni, végigfuttatni az utam, olyan szempontokkal pl., hogy: Hova megyek? Csak utcán/szabadban leszek (nyilván akkor melegebb verzióval készülök) vagy benn is tartózkodom majd (amikor is ugye a fejfedőt le kéne venni). Haj nélkül csak otthon mutatkozom. Nem komfortos a hőmérséklet miatt sem, meg amúgy sem érzem annyira kopaszan mutatkozni nyilvánosan. Szóval ezek fényében váltogatom a paróka-sapka-turbán opciókat.

Szemöldök s pilla is elkopik, jaj de szeretem őket! Arcom öltöztetik, kontúrt adnak, így most extrán jólesik a smink.

Aztán a hámlás. Vagy mondhatni, vedlés, ami a sok gyógyszer következménye. Az arcbőröm gyulladt/száraz állapota. Szintén időbe telt erre megtalálni a megfelelő ápolási módot, ami segít átvészelni ezt az időszakot. Mert bizony erre mondjuk egyáltalán nem is készültem.

A zsibbadás, végtagbizsergés, mely az idegrostok károsodása miatti mellékhatás. Sok ideje dolgozom a csalánnal, na de ez olyan érzés, mintha valami gigacsalán napokon át folyamatosan zsibbasztana, főként a kézfejem, s ujjaim végén. Hullámokban bukka fel, szerencsére enyhül is egy idő után. Azt mondják, ez hosszútávon megmaradhat, de én nem hiszek nekik.

A belső flórám folyamatosan le-és újraépül. A gyomromban, a jónim tájékán, s ezeket is igyekszem természetesen étkezéssel s a megfelelő jó baktériumok visszatelepítésével egyengetni.

És ami a fizikumot érinti leginkább, az a hullámokban, kiszámíthatatlanul érkező fáradtságérzet. Nehéz így tervezni, olykor a kislányaim ellátásához is több segítséget igényel a helyzet. És ezt mindig is önálló nőként, nem egyszerű feldolgozni.

Talán bagatell dolgok ezek, mégis egy reformot igényel a korábbiakhoz képest.

Folytatom legközelebb a láthatatlan változásokkal.