Mint a hagyma héja
Telnek az évek, s azon kapom magam, hogy beérnek vagy változnak dolgok. Vagy talán úgy pontosabb, ha azt mondom: Én változom. Az érzés, hogy ismerős úton jársz, mégis idegen az egész, már más szemüvegen át tekintesz a világra. Úgy általában. De én most a szülőhazámra gondolok, vagy a szülővárosomra. Ahol megláttam a napvilágot. Ahol felnőttem. Amit elhagytam, mert valójában sose éreztem akkora kötődést hozzá. Hogy lehet ez? Talán a családi emlékek hiánya okozza? Az űr, mely a kiskori énemnek még mindig fájdalmas fekete lyukként tátong emlékeiben? Melyet talán élete utolsó leheletéig hiányolni fog?
Sok a kérdés, túl sok. Miközben az óriási rendező, maga az ÉLET csak terel s terel. Oda, ahol dolgom van. Ilyen például a kórház, ahol születtem, ahol elsőként megtapasztaltam a fájdalmas szeparációt, a hideget, az éhséget, az egyedüllétet.
Most újra ott, azon falak között születek újra. Ott kapom a kezeléseket, ott élem meg a gyógyulást. Ott, ahol anno sérültem. Ahol hiányt éltem meg, most olyan, mintha balzsamozná testem és lelkem. Újraírodások történnek, potyognak le, hámozódnak a hagyma rétegei. Egyre csupaszabb, igazabb és valóságosabb.
Újjászületni is fájdalmas. Hétfőn, az ötödik kezelésre indulás nehezemre esett. Kezdtem érezni az ellenállást. Nagy levegő, emlékezetem magam, hogy ez most szükséges és már mindjárt vége. Mármint ennek az etapnak.
De a kezelések, a gyógyszeres szinten tartás folytatódik. Ki tudja meddig. Hagyom megélni ennek nyomasztó kételyét, és kapaszkodom a hitemben. Mi mást tehetnék? Hiszem továbbra is a csodát, szeretem az életet, élem a pillanatot. Engedem, hogy szeretettel megtartva legyek, hogy vigyen a lábam, szívem és lelkesedésem előre.
Minden lépéssel egyre közelebb a béke, testemben s lelkemben. És közben értékelem a vanságot, ami épp van. Nem túlgondolva mindent, csak élni s élvezni, ami van.
Ez is gyógyulás. Az utam eddigi része megváltozhatatlan, de a hozzáállás rajtam múlik. Az életet és a szeretetet választom. Egyre közelebb önmagam esszenciájához, a hagyma közepéhez.
