felelősen a világban

Vagy azt is írhattam volna címnek, hogy az online világban. Lényegtelen, hisz manapság ezek a határok már elmosódnak. Hisz, ahogy téged is beavatlak a történésekbe, az érzési mégha idegenek is vagyunk egymásnak, közelebb hoz. Tér, idő, távolság és realitás is új értelmet kap, amióta az online kapcsolódás ennyire mindennapos. Egy sorstársamnál olvastam egy sorozatajánlót, amit gyors le is daráltam, mert annyira érdekelt a sztori, méghozzá azért, mert érintett vagyok több szempontból is. A rák és az online világ. Hol a határ, a befolyás hatása, a hitelesség, a magánélet stb. Sok érdekes kérdést felvet, elgondolkodtató, szerintem hasznos megnézni. (Almaecet//Netflix) A sztorit nem akarom lelőni, bár amúgy igaz(nak hazodott) történeten alapszik, inkább a saját gondolataim hoztam most el ezzel kapcsolatban.

Tíz éve regisztráltam az instagramra, szimplán kíváncsiságból, s mivel a szakmai utam elején nagyon sokat inspirálódtam és tanultam angol nyelvű oldalakról, s holisztikus szakemberektől, ez is jött úgy magától. Itthon ez akkor még nagyon gyerekcipős volt, de nekem nagyon tetszett és főleg a külföldön töltött évek során a saját tapasztalataim, majd ismereteim finoman elkezdtem megosztani. Semmi biznisz szándék, mint manapság a többség, csak szimplán mert teljesen elvarázsolt az elém tárult természetes világ, szippantottam magamba a tudást, éltem s tapasztaltam a természet erejét. Néhány évre rá, főleg a hazaköltözésem után ismertem fel az igényt, mind magamban, mind a közösségemben, hogy valójában a hobbim kinőtte magát s szépen organikusan vállalkozássá avanzsált.

Nekem ez a varászvilág, amit a munkámnak nevezhettem, a legnagyobb erőforrásom volt. Mindenre gyógyírt jelentett, értsd úgy, hogy MINDENRE. Teljes prioritást elvezett, őszintén visszaemlékezve, szinte függője lettem, a szó legnemesebb értelmében. Amikor először mellrákot diagnosztizáltak nálam, 2022-ben, teljes sokkot kaptam, nem értettem, hogy én, aki a természetes életmód, bőrápolás, táplálkozás és női önismeret egyik elkötelezett híve, hogy történhet ez épp velem. Őrülten keresni kezdtem a miérteket s emellett a természetes gyógyulási lehetőségeket. A daganateltávolító műtét szükségességét nem firtattam (legalábbis tudatosan nem, tudatalatt meg sanszos, hogy igen, mert az első műtétet egy komplikáció miatt egy újabb követte…). Aztán a szövettan eredménye, a biztonság kedvéért javasolta a további kezeléssorozatot, amire akkor nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam jó szívvel igent mondani. Egy magán alternatív terápiával mentem tovább, ami által pár hónap múlva teljesen tiszta voltam, mindenféle mellékhatás s kellemetlenség nélkül. Minden lehetséges földi jóval ‘tömtem’ magam a gyógyulás érdekében, mostmár talán (nagyon halkam még) belátom, szinte fanatikusan.

És ez a mai írásban a lényeg, hogy valójában minden szélsőség káros. Minden, hogy az természetes, holisztikus, spirituális, önismereti…túltolva semmivel sem jobb, mint az alapból károsnak kiáltott alkohol, dohány s társai. A mérték az érték. És, hogy kinek hol van ebben az egyensúly, ez egyéni felfedező út. Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy találd meg a hiteles forrásokat, gyűjts infót, nézz utána, kérdezz, állj meg s próbálj ráérezni a saját igazadra, s egyensúlyodra, radikális végletek nélkül.

Valójában mindegy, hogy egy híres infuenszer vagy te osztod meg a sztorid a világgal, tudd, hogy ami egyiknek igaz, a másiknak nem biztos. Egyéni felelősségvállalásra van szükség. S ha a belső egyensúly rendben van bennünk, hiszem, hogy kívül se bomlik a történet. Hálás vagyok, hogy megtapasztaltam már a természet s az orvostudomány közös támogató s gyógyító hatását.

És ami a legszebb mondat volt a legutóbbi kezelésemen, az egyik onkológia szakápoló, Andrea szájából, miközben közötte be az infúziót: ‘Tudja Zsófia, jó, hogy ezt most végigcsinálta, gratulálok. És egy percig se gondoljon arra, vagy hibáztassa magát azért, hogy ezt pár éve még nem tette meg, mert sose tudni, mi lett volna, ha…a lényeg, hogy most gyógyul.’

Könnybe lábadt szemmel, pontosan így éreztem. Mégha a kezelés elején voltak is kétségeim, a folyamat során totál köddé váltak.

Biztonságban éreztem s érzem magam.

Már csak a hétfői PetCT eredménye miatt van bennem némi! izgalom.

Previous
Previous

harmadszorra

Next
Next

erre mondják, hogy happy end?