Nem az fáj a legjobban

Tudod, a gyógyulás útja egy összetett folyamat. Benne van nagyon sok ellentétes érzet, ilyenek például a tágulás-szűkülés, fájdalom-gyönyör, tett-mozdulatlanság, fény-árny, hangzavar-némaság, magány-kapcsolódás, valójában maga az élet s a halál is.

Mindig a túlérzők táborát erősítettem, sokszor kaptam meg rosszallóan a sokságomat, ami olykor szavakban, vagy épp ignorálásban nyilvánult meg. És így lettem én a “kezelhetetlen” gyerek. Anyám nem tudott velem mit kezdeni, a mély érzéseim számára idegennek hatottak, ezért egyszerűbb volt rám dobni ezt a címkét. A kezelhetetlen. Emlékszem, még nevelési tanácsadóba is elvitt ezzel. Aztán a sztori azóta se változott sokat, mert hiába álltam életem bármely kihívással teli szakaszában, anyám sehol nem tudott ehhez kapcsolódni, a saját ködén vagy épp cigifüstjén sose látott át.

Amikor nagy félve, a testem határozott utasításaira elindultam a kezelések ismeretlen útján, talán magam se tudtam elképzelni, hogy ennyi tanítást és tanulságot ajándékozhat egy betegség vagy épp az ebből való gyógyulás. Véletlenül se szeretnék álpozitívnek tűnni, csak a láttatni, ahogy magam megélem. S igen, már a fájdalmasra és a veszteségesre is tudok ajándékként tekinteni, mert a gyógyulásom szolgálja. A tisztánlátásom. Az emberi kapcsolataim, s legfőképp a kapcsolatom önmagammal, a belém mantrázott hitrendszerekkel.

Annak a ténynek a kijózanító arcon csapásával, hogy ideje elfogadnom végre, nekem ebben az életben sokkal több élőt kellett elgyászolnom, mint holtat. Szülőket, rokonokat, akikre nem számíthatok, akiknek nem kellek, akik ott lehetnének mellettem, foghatnák a kezem, de nem teszik. És talán végre meg tudok békélni ezzel, mert mindahányszor reményteli szándékkal közeledve hinni akarom, hogy majd most, majd most jobb lesz a kapcsolat, magamat ejtem pofára.

És amikor ennek a fájdalma felszakad bennem, a szívem törése belesajdul és meg merem élni ennek nehezét, ott valami enyhül, s a törésvonalon egy cseppel több fény jut be megint.

Mert nem, talán mégsem a hajam elvesztése fáj a legjobban, hanem ez.